Nyelvvizsga szintek leírása

A nyelvvizsgák szintjét a Közös Európai Referencia Keret a következők szerint határozza meg:

• B1 - Alapfok
• B2 - Középfok
• C1 - Felsőfok

Alapfokú (B1 szintű) nyelvtudást mérő vizsga

1. A B1 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élethelyzetekben és/vagy szakmai tevékenység során előforduló egyszerű, idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek és kompetenciák vizsgálatára irányul:
1. a nyelvhasználó megérti az olyan lassú és világos köznyelvi beszédet, amely jól ismert témákról szól (pl. család, otthon, szabadidő, munkahely stb.). Apróbb félreértések még gyakoriak, tempóváltásnál problémák adódhatnak
2. a nyelvhasználó reagál a hozzá intézett beszédre, nem veszíti el a társalgás fonalát. Képes kifejezni elemi igényeit, de időnként pontatlanul beszél, elég sok szünettel
3. a nyelvhasználó megérti az egyszerű írásos szövegeket, mert aktív, minimum-szókincsén túlmenően rendelkezik arányos, passzív tartománnyal, valamint ismeri a célnyelv alapvető szerkezeteit
4. a nyelvhasználó képes a számára ismerős témákban egyszerű szöveget létrehozni és írásban rögzíteni
5. a nyelvhasználó ismeri a célnyelvű beszédközösség legelemibb mindennapi kommunikációs és kulturális szokásait, konvencióit
6. kétnyelvű vizsgák esetén a nyelvhasználó képes egyszerű célnyelvű szövegek magyar nyelvű fordítására, illetve magyar szövegek viszonylag pontos, célnyelvű közvetítésére. Utóbbi tartalmazhat alaki, nyelvtani, lexikai hibákat, de súlyos információs hibát nem.

Középfokú (B2 szintű) nyelvtudást mérő vizsga követelményei

1. A B2 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élet és/vagy szakmai tevékenység során előforduló, az önálló idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek, és kompetenciák vizsgálatára irányulhat:
1. a nyelvhasználó megérti a szóbeli kommunikáció lényegét, jellegét, de előfordulhatnak olyan lényegtelen részletek, amelyeket nem ért meg pontosan. Ezen készségét a gyakori társalgási témákon túlmenően, szakterületének megfelelő szaknyelvi témákban is képes érvényesíteni
2. a nyelvhasználó képes folyamatos, változatos és természetes interakcióba lépni anyanyelvű partnerrel is, nem kell a szavakat keresgélnie. Kerüli azonban az elvontabb lexikai síkokat, beszéde nem idiomatikus
3. a nyelvhasználó összetettebb és elvontabb írott szövegeket is megért, durva félreértés nem fordul elő
4. a nyelvhasználó képes világos és részletekbe menő szöveget alkotni, véleményét kifejteni, egyszerűen érvelni, valamint elemzéseket folytatni gyakori általános, illetve számára ismert szakmai témakörökben. Nyelvhasználata azonban tartalmazhat stilisztikai hibákat, a nyelvi megfogalmazás időnként lehet akadozó
5. a nyelvhasználó ismeri a célnyelvű beszédközösség legfontosabb mindennapi kommunikációs és kulturális szokásait, konvencióit
6. kétnyelvű vizsga esetén a nyelvhasználó közvetíti az összetettebb és elvontabb általános és szakmai szövegeket. Magyarra fordításai, tömörítései gyakorlottságról és stílusérzékről tanúskodnak. Célnyelvű fordításai, tömörítései - bár nyelvtanilag és legtöbbször lexikailag is helyesek - gyakran tartalmazhatnak stilisztikai hibákat, a szokásos kifejezés helyett körülírásokat.

Felsőfokú (C1 szintű) nyelvtudást mérő vizsga követelményei

1. A C1 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élethelyzetekben és/vagy szakmai tevékenység során előforduló tetszőleges, és teljes idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges biztonságos, a célnyelv teljes eszköztárát általában helyesen alkalmazó idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.
2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek, és kompetenciák vizsgálatára irányulhat:
1. a nyelvhasználó egészében és részleteiben is megért igényes, változatos és hosszú szóbeli megnyilatkozásokat is, amely feltételezi a rejtett jelentéstartalmak megértését is
2. a nyelvhasználó folyamatosan, jól tagoltan, zavaró akcentus nélkül, pontos hangsúlyokkal és többnyire helyes intonációval beszél. A célnyelvre jellemző bonyolultabb szerkezeteket, állandósult szókapcsolatokat természetes ritmusban használja. Elvontabb témákról is folyamatosan - ha nem is szakszerűen - társalog
3. a nyelvhasználó szövegértése változatos témájú és stílusú írott szövegek esetén is magabiztos, felismeri a lényeges stílusjegyeket
4. a nyelvtanuló képes mind általános, mind szakmai, mind tanulmányi célokból világos, részletes, jól szerkesztett - a célnyelv szellemének megfelelő - gyakorlatilag hibamentes szöveget alkotni
5. a nyelvhasználó ismeri az irodalmi köznyelvet, felismeri a nem-standard nyelvváltozatokat és jártassága segítségével képes betartani a célnyelv nyelvi-kulturális szokásait, konvencióit
6. kétnyelvű vizsga esetén a nyelvhasználó az eredeti szöveg információs tartalmát maradéktalanul, árnyalt magyarsággal és a megfelelő regiszterben adja vissza. Célnyelvű fordítás, tömörítés készítése esetén a célnyelv nyelvi-kulturális normáinak megfelelően, világos és gördülékeny stílusban közvetít