A magyar nyelv - angol szemmel (Are you Hungary?)
Találtam egy blogot, amiben egy feltehetőleg angolszász nyelvterületre elszármazott, bár eredetileg magyar anyanyelvű fiatalember számol be arról, milyen nehézségekkel is jár neki a magyar nyelv újratanulása.
Saját bevallása szerint amit kifejezetten szeret nyelvünkben, az a következő:
- majdnem száz százalékig fonetikusan ejtjük a szavakat (tehát ahogy írjuk őket)
- a hangsúly mindig az első szótagon van, nem úgy, mint pl. angolban
- érdekes dupla mássalhangzóink is vannak (ty, cs, ny, zs, ly, sz)
Ezek után azonban felsoroja azt, amiért nem szereti a magyart, és ez a lista szemmel láthatóan hosszabb:) :
- a magyar agglutináló nyelv, vagyis a szótő után toldalékokat, ragokat, képzőket rak, amivel ugyan jópofa és új jelentésű - ill.szófajú szavakat lehet alkotni, de nagyon hosszúakat is, melyeket elválasztani is nehezebb
- nehéz a helyesírás, annak ellenére, hogy fonetikusan ejtjük a szavakat
- a 'j' és 'y' betűk, valamint a dupla mássalhangzók számára ijesztőek és szokatlanok
- a magyar és az angol klaviatúrákon a 'z' és az 'y' helyét valami zseni felcserélte
- még 'dzs' betünk is van, amit ha kiejtünk, ugye az amerikai megfelelőjét kapjuk a 'j' betűnek, ráadásul olyan, átvett szavakban használjuk ezeket, mint a Dzsennifer (Jennifer) vagy a dzsúz (juice), amikre saját, magyar szavaink is lehetnének ("lé' vagy Z'suzsa', ahogy ő mondja
- sokkal nehezebb szerinte magyarul telefonban értekezni, mint élő szóban
Mindig is tudtuk, hogy a magyar nyelv nem holmi szimpla angol, ami a nehézségét illeti, de ez még egy bizonyíték, hogy ez így igaz
(forrás: http://nyelvtanulas.network.hu)
Minket érdekel a véleménye, szóljon hozzá >itt< mennyire tetszett?
Igen, tetszett és feliratkozom a további hírlevelekre