| <<vissza |
2015. március 24.
„ …szótárral a kezemben szeretnék meghalni… ” - interjú Medgyes Péterrel
1945-ben született Budapesten. 
Nyelvtanár, a nyelvtanárképzés megújítója. Nyugalmazott egyetemi tanár. Volt tanszékvezető, rektorhelyettes, helyettes államtitkár, intézetigazgató, nagykövet. 36 könyve jelent meg. A State University of New York díszdoktora. Többi között a Brit Birodalom Érdemrendjének parancsnoki fokozatával is kitüntették.
(szerző Szalai Gabriella)
A legjobb módszertani könyvet, amit valaha is olvastam, a Szabó Ervin könyvtárban találtam. Egy viharvert, többször átkötött példány volt, a címe: A nyelvtanár.
Medgyes Péter neve szerepelt a címlapon, aki amellett, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkező nyelvtanár és az ELTE alkalmazott nyelvészet professzora, többek között egy neves nemzetközi nagydíjat elnyertmódszertani könyv szerzője is (The Non-Native Teacher). Bevallom, már egy ideje fentem a fogam egy interjúra vele. De most összejött.
Az interjúban többek között elmondja, hogy egyedül legfeljebb Lomb Kató tudott megtanulni angolul, de azt is, hogy ha azt hiszed, a tanár tanít meg Téged bármire is, tévedsz. Azt is megtudod, hogy mi a legnagyobb csapda, ami milliónyi újrakezdő nyelvtanulót termel.
És hogy miért nem túl optimista az angol tanárképzés helyzetével kapcsolatban? Olvasd el az interjút!
- Péter, Ön szerint milyen a jó nyelvtanuló?
Mindenekelőtt kellően motivált. Létszükségletének érzi azt, hogy megtanulja az adott idegen nyelvet. Ezt az érzést erősítheti meg benne a tanár. Aki azt hiszi, hogy a tanár tanítja meg az embert bármire is, téved. Ő legföljebb némi fogódzót és inputot tud nyújtani.
- És a tanár feltétlenül szükséges? Lehet-e, érdemes-e az angol nyelvet önállóan, tanár nélkül tanulni?
Egyedül legföljebb Lomb Kató tudott megtanulni tizenegynéhány nyelven. Tanári segítség nélkül szinte reménytelen nekilátni egy új nyelv tanulásának, ám ha valaki eljutott már egy viszonylag magas szintre, egyedül is folytathatja.
- És amíg eljut oda? Mi a legnagyobb csapda a felnőtt nyelvtanuló számára az angol nyelv tanulásakor?
A legnagyobb csapda az, amikor valaki komolytalan elhatározással lát neki a tanulásnak. Ennek következménye a milliónyi "újrakezdő" nyelvtanuló, aki valahol a 9. lecke táján feladja a tanulást, majd két év múlva elölről kezdi az egészet.
- Ön szerint mit jelent a jó angol nyelvtudás? Hogyan határozná meg?
Ez attól függ, kinek mi az igénye. Én például eléggé jól elboldogultam kb. 100 arab szóval Szíriában, mert nem tűztem ki célul az arab nyelv elsajátítását. Ha angolul se tudnék többet, nem tudom, miből élnék meg.
- És mi van a nyelvvizsgával? Hol van a nyelvvizsga helye az angoltanulásban?
Sejtelmem sincs, hogy a magyar emberek miért ragaszkodnak olyan görcsösen a nyelvvizsgapapírhoz. Na jó, a felsőoktatásba jelentkezetteket megértem, hiszen plusz pont jár a nyelvvizsgáért, a többieket annál kevésbé. Ha én munkaadó lennék, sose kérnék bizonyítványt, hanem angolul kezdeményeznék társalgást a jelentkezővel, és aszerint venném föl vagy utasítanám el őt.
- Ön szerint jó dolog az, hogy a diplomához nyelvvizsga szükséges?
Nem volna rá szükség, ha minden szakon néhány kurzust eleve idegen nyelven tartanának. Amúgy pedig úgy gondolom, nem volna szabad beengedni a felsőoktatásba olyanokat, akik nem tudnak kommunikálni legalább egy idegen nyelven. Tehát a bemeneti, nem pedig a kimeneti szabályozást tartanám célravezetőnek.
- Kedvenc könyvem „A nyelvtanár” című kissé rendhagyó formájú könyve. Mit gondol, milyen az ideális nyelvtanár egy felnőtt számára?
Ideális nyelvtanár nem létezik, mint ahogy ideális tanuló sincs. Mindenki a saját ízlése szerint válasszon tanárt, ha ugyan van rá lehetősége. Egy biztos: a tanárnak illik igen magas színvonalon beszélnie a tanított nyelvet és szeretnie a szakmáját.
- A nyelvtanári szakmáról szólva, mi a nyelvtanárképzés jövője? Merre mozdul(j)unk el?
E tekintetben nem vagyok túl optimista. Mindaddig, amíg a nyelvtanárképzés a bölcsész szakoknak van alárendelve, nem a nyelvtanári készségek fejlesztésén lesz a hangsúly, hanem az irodalmi és nyelvészeti stúdiumokon. Ők fojtották meg a roppant sikeres Angol (és Német) Tanárképző Központokat is.
- Ha egy mondatban üzenhetne az ország összes nyelvtanulójának, akkor mit üzenne?
Azt üzenném, hogy próbálják meg élvezni a nyelvtanulást, és ne sokat lacafacázzanak a nyelvvizsgákkal. Inkább idegen nyelven nézzenek tévét és olvassanak.
- Ön hogyan tanult angolt? És főleg: mely tapasztalatai, élményei segítették hozzá a legtöbb, legértékesebb angol nyelvtudáshoz?
Én kisgyermekkorban kezdtem el angolul tanulni, majd magántanároknál folytattam – iskolában sose tanultam. Talán azért tanultam meg viszonylag magas szinten, mert hamar rájöttem: ebben több keresnivalóm van, mint sok másban. Iskolai kudarcaimon azért jutottam túl aránylag könnyen, mert volt egy kedvenc foglalatosságom (a vívás és a gombfoci mellett): az angol nyelv tanulása. Ez a szerelem mindmáig megmaradt – és szótárral a kezemben szeretnék meghalni is.
Köszönöm szépen az interjút, és nagyon remélem, hogy még azért van egy-két könyv a tarsolyában, és a nyelvtanulói-nyelvtanári közösség számíthat a tanácsaira. Sok sikert kívánok a továbbiakban, és remélem, még az angolnyelvtanitas.hu tréningjein és előadásain is találkozunk majd!
Minket érdekel a véleménye, szóljon hozzá >itt< mennyire tetszett?
Igen, tetszett és feliratkozom a további hírlevelekre